Köszöntelek az oldalamon!

Ősidők kezdete óta vannak háziasszonyok, persze több millió évvel ezelőtt nem így hivhatták, de biztos az, hogy már akkor is megvolt a nők dolga.
Napjaink világában a háziasszonyok dolga bizony nehéz, sok teher van a vállukon, mégis olyan általános dolognak számít, -hát csak egy háziasszony-.
A háziasszony a leguniverzálisabb lény a világon, gyereket szülnek, dolgoznak, feleségek, anyák, valószínű, hogy az őskorban is, és a mai világban is, a legszuperebb csajai.

/>

Oldalam célja megismertetni a különböző ételeket a főzni szerető emberek számára.Sok hasonló oldal van már,remélem az én oldalam is a legjobbak közé fog tartozni!Igyekszem frissíteni a receptjeimet megismertetni az olvasókkal a legkülönlegesebb ételeket.Remélem elnyeri a látogatóim tetszését az oldal,s mindenki talál majd kedvére való fogást a gyűjteményemben.

A gasztronómia görög szó, jelentése ínyencség, az ételek és italok szakértő ismerete, kifinomult élvezése, az étkezés művészete. További jelentése szakácsművészet, ínyencmesterség, tágabb értelemben pedig a terítés, a felszolgálás művészete, az étkezés kultúrája, de magában foglal mindent, ami az étkezéssel kapcsolatos. Így ír erről Prillant Savarin "Az ízlés fiziológiája" c. művében: "aki részt vett valaha egy pompás lakomán, amelyet tükrökkel, szobrokkal és virágokkal díszített, szépasszonyokkal teli teremben tartottak meg, amelyben illatszerek és lágy kellemes zene hangja árad szerte, az ilyen ember minden szellemi megerőltetés nélkül át fogja látni, hogy az összes tudományok hozzájárultak az ízlés élvezetének növeléséhez és illő keretekbe foglalásához".

Ma mégis felismerve a felhasználásra kerülő nyersanyagokban rejlő "erőket", a szakácstól függően, megláthatjuk a kész étel szépségét, és mint mindennek a világon, így a gasztronómiának is szinte naponta kell megújulnia, de úgy, hogy a régi nemes, veretes hagyományokat mindenkor átmentse, megőrizze és az új nemzedéknek átadja...

Kellemes időtöltést és jó főzést kívánok mindenkinek aki kedvet kapott hozzá hogy kipróbálja magát a konyhaművészetben és a rejtelmeiben.

Jó étvágyat kívánok!

2012. január 26., csütörtök

Sajtok


Sajtok



Egy görög monda szerint a sajtkészítés művészetét Aristeus egy nimfától leste el, aki Chiron kentaurtól megtanulta, hogyan lehet aludttejből sajtot előállítani. A tej és feldolgozásának legelső ábrázolása Mezopotámiában a nagy életistennő Ninchursag, El Obeid városában templomot díszítő frízen látható.
A sajtkészítés első írásbeli megemlékezése a suméroktól és a Bibliából származik. Jól ismerték a sajtkészítést az asszírok, a babiloniak, az egyiptomiak, a perzsák, a görögök, a zsidók, a rómaiak és a szkíták is. Feltehető, hogy a sajtkészítést más-más időkben és helyeken a különböző népek egymástól függetlenül találták fel. Ez alátámasztható azzal, hogy az ember megjelenésének korai szakaszában, a vadászat során elejtett szopós állatok gyomrában lévő túrószerűen kicsapódott tejre már felfigyelt az ember, ami kiindulópontja lehetett az állatok háziasításának és a kezdetleges sajtkészítésnek. Ilyen állatok voltak a kecskék és a juhok. Táplálékuk nem jelentett konkurenciát az ember számára, tejükkel pedig lehetővé tették annak az ízletes tápláléknak az előállítását, amelyet a vadászat során tapasztaltak.
A kifejt tej megalvasztását elősegítette, hogy ebben az időben a tejet az elejtett állatok kitisztított gyomrában tárolták. Ez a tejalvasztási mód a kaukázusi népeknél még ma is megtalálható. Ez az alvadt "tej" tekinthető a sajt ősének. A gyomorban való tárolást az ember fejlődésével felváltották a cserépedények, ebben azonban nem aludt meg a tej. Felfedezték azonban, hogy ha a tejbe az oltógyomor egy darabkáját belelógatják, akkor a tej megalszik. Ez a tejalvasztási mód a mai napig él Erdélyben, a Felvidéken és a pásztornépeknél.
Időszámításunk kezdetét követően, már a Római Birodalomban igen fejlett volt a sajtkészítés. Fennmaradt írásokból kiderül, hogy a malomkő és a korong alakú sajtokon kívül már gömb és téglaalakú sajtokat is készítettek, a préselésükre használt eszközök feltalálása is Rómából származik. A késői római korból származnak a finom füstölt sajtok, a fokhagymával és más növényekkel ízesített sajtok készítése is. A görögök és a rómaiak a sajtot nemcsak alapélelmiszerként használták, hanem sós és cukros ételek készítésére is.

A századok múlásával a sajtkészítés egyre bonyolultabbá vált. Elsősorban kolostorokban, udvarházakban, eldugott tanyákon űzték mesterségét és őrizték titkát. A sajtok gyártási technológiája és tulajdonságai sokban megegyeznek, ugyanakkor több szempont alapján is osztályozhatóak. A fogyasztó szempontjából a legfontosabb osztályozás a sajt íze, állománya és lyukazottsága. Általában azonban az állomány, illetve a sajttípus szerint csoportosítjuk őket:
  • keménysajtok (parmezán)
  • félkeménysajtok(trappista, óvári, edami, gouda)
  • lágysajtok (Göcseji, Vadász, Pálpusztai)
  • riss sajtok (krémsajtok, túró, gomolyasajtok)
  • nemes penésszel érő sajtok (rokfort, Camembert, séd brie)
  • ömlesztett sajtok (medve sajt)
A sajtok zsírtartalma szerint megkülönböztetünk:
  • nagy zsírtartalmú (legalább 60%)
  • zsíros (legalább 40%)
  • félzsíros (legalább 20%)
  • sovány sajtok (20% alatt)
A sajtok szerkezetük szerint lehetnek:
  • szabályos
  • kerek
  • erjedési lyukas
  • szabálytalan lyukazottságú
  • röghézagos
  • lyukak nélküli
  • zárt tésztájú
  • nemes penésszel erezett vagy nemespenész-bevonatú

Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)